A fényképészet gyerekkorom óta érdekel. Apum ahányszor bezárkózott a sötétkamrába, hogy előhívja fényképeit, mindig rányitottam…és csakis azért, mert érdekelt. Volt olyan, hogy a nagyszobába nem lehetett belépni, mert a földön nagy itatóspapírok voltak és rajta több ezer fénykép száradt…de muszáj volt megnézzem őket. A lényeg, hogy azóta megtanultam mi a türelem, és türelmesen vártam sok-sok évig, amíg…lenyomtam "jól" az első gombot: